A Kecskeméti Női Kézilabda Sportegyesület utánpótlás szakmai stábja új kollégával bővült Kerékgyártó Zsolt személyében. A korábban NBI-ben is dolgozó edzőt az ifjúsági csapat irányításával bízta meg a vezetőség.
Zsolt, edzői pályafutásod előtt Te is kézilabdáztál. Mesélj kicsit a sportmúltadról!
Mint a legtöbb fiú, én is focizni kezdtem. Akkoriban Sátoraljaújhelyen éltünk és a foci mellett belekóstoltam a kosárlabdába is. Mielőtt bármi komolyra fordult volna, édesapám, aki orvos, Algériában kapott szerződést. Így az ötödik és hatodik osztályt egy francia iskolában jártam, majd visszaköltöztünk és Tökölön telepedtünk le. Itt ismerkedtem meg a kézilabdával hetedikes koromban, mivel Tökölön a sportágnak óriási hagyományai vannak. Elég talán Szilágyi István nevét említenem, aki világválogatott is volt. Szóval Juhász Bandi bácsi testnevelő tanár úr megfertőzött ezzel a gyönyörű játékkal, ami nem is ment rosszul. Egyébként az ő személye is nagy szerepet játszott későbbi pályaválasztásomban.
16 éves koromban bemutatkoztam a felnőtt megyei csapatban, majd 18 éves koromtól állandó tagja lettem a gárdának, akikkel 1984-ben meg is nyertük a bajnokságot. Sajnos az akkori versenykiírás szerint ez nem jelentett azonnali osztályváltást, osztályozót kellett játszani a felkerülésért. Ekkor jártam először Kecskeméten, hiszen itt voltak a mérkőzések. Sajnos azt nem nyertük meg, tehát maradtunk a megyében.
Néhány évvel ezután viszont NBII-esek lettünk, sőt felkerültünk az NBI/B-be is. Itt váltakozó sikerrel szerepeltünk, hol kiestünk, hol visszakerültünk. A legjobb szezonunkban a 4. helyen végeztünk, Kovács Péter vezetésével, aki játékosedzőként segítette a csapatot és akitől rengeteget tanultam a profi hozzáállást tekintve.
Ezt követően, már 30 fölött, több kisebb csapatban játszottam és már aktívan edzősködtem. Nagyon szép éveket töltöttem játékosként, majd játékosedzőként Kunszentmiklóson, a Miklós KC-ban.
Talán érdekes lehet, hogy amelyik megyei bajnokságban játszottam, ott nyertem is aranyérmet. A Tököllel Pest megyei bajnokságot, a főiskolás csapatommal Nyíregyházán Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei bajnokságot, a Miklós KC-val Bács-Kiskun megyei bajnokságot nyertünk.
A Semmelweis Egyetem kézilabda szakedzői szakán végeztél, de ezt követően számos, az Európai Kézilabda Szövetség által szervezett külföldi képzésen vettél részt – ifjúsági, strandkézilabda, top edzői képzéseken. Miért tartottad fontosnak ezek elvégzését és hogyan tudod hasznosítani ezen tudásod a mindennapi munkádban?
Azért tartom fontosnak az állandó képzést, mert a játék is állandóan változik, fejlődik. Egy-egy ilyen képzésen olyan új gondolatokat, inspirációt lehet szerezni, ami nem engedi beszűkülni a napi rutint. Ezért is tartom fontosnak és jónak az MKSZ képzéseit, sőt hosszútávon, a most még sokak által idegenkedve fogadott, szakfelügyelői rendszer bevezetését is. A mondás szerint a jó pap holtig tanul, nos véleményem szerint a jó edző is. Ha egy edző úgy érzi, hogy már mindent tud erről a játékról, akkor ideje elgondolkodni a síp és stopper leadásáról.
Pályafutásod során végigjártad az edzői ranglétrát, dolgoztál serdülő és ifjúsági csapatokkal, de NII-es és NBI-es gárdákat is vezényeltél már. Melyik feladat állt legközelebb a szívedhez?
Természetesen mindenki, aki elindul egy hivatás rögös útján, a legmagasabb szintre vágyik. Különben miért csinálná? Viszont, ha leszerződtél egy csapathoz, onnantól az a legfontosabb. Akkor már nem számít milyen korosztály, milyen szint, ott kell a játékosokból és magadból a legtöbbet kihoznod.
Az utóbbi éveket Kuvaitban töltötted, utánpótlás korú csapatok edzőjeként, illetve az elmúlt szezonban az Al Jahra SC felnőtt csapatának másodedzője is voltál. Miért éppen Kuvait? Mennyiben más ott a képzés, mint Magyarországon?
Kuvait azért, mert oda hívtak, onnan jött ajánlat. Be kell vallanom, a legjobbkor, hiszen 2010-ben egy kicsit elveszítettem a lendületemet. Mindenképpen környezetváltásra volt szükségem. Ahogy a hazatérésemet is ez motiválta. És pontosan a képzés, illetve annak hiánya miatt vesztettem el a hitemet a kuvaiti kézilabdában. A kint töltött 7év alatt folyamatosan romlott a színvonal, egyre nehezebb volt rávenni a gyerekeket az aktív mozgásra, versenyzésre. Mivel testnevelőként is dolgoztam, pontosan láttam a helyzetet. Most élvezem, hogy olyan fiatalokkal dolgozhatok, akik akarják ezt a játékot, mindig jobbak és jobbak szeretnének lenni.
Elkezdted a munkát a Kecskeméti NKSE ifi csapatával. Mik voltak az első benyomásaid? Hogyan halad a munka a lányokkal?
Az első és legutóbbi benyomásaim is nagyon pozitívak. A lányok nagy létszámban vannak jelen az edzéseken. Vannak köztük ügyesebbek és kevésbé felkészültek, de az mindenkiről elmondható, hogy nem félnek a munkától, egy szóra végrehajtanak mindent, a belső szabályokat betartják. Úgy gondolom, hogy ha ez a lelkesedés kitart, el tudjuk érni a minimális célt és benn tudunk maradni az első osztályban.
Jelenleg azon dolgozunk, hogy erőnlétben, gyorsaságban megfeleljünk a magasabb osztály kívánalmainak. Persze a taktikai képzést sem hanyagolhatjuk el, hiszen a bajnokság megkezdődött, de ismerve az ellenfelek játékerejét, azért tudunk súlyozni a terhelés adagolásával.
Te is szurkoltál NBI-es csapatunknak az első bajnoki mérkőzésen. Milyennek láttad első szereplésünket a legmagasabb osztályban?
Ha röviden szeretnék válaszolni, akkor azt mondom: több, mint biztató.
Amennyiben hosszabb válaszra vársz, akkor elmondhatom, hogy nagyon sajnálom, hogy nem nyertük meg a meccset, hiszen nagy esélyünk volt megtörni a jó erőkből álló Debrecent. Egy kicsi szerencse (kihagyott hetes, Kucerova sérülése) és egy kis rutin (technikai hibák, rossz ütemben ellőtt labdák) hiányzott ahhoz, hogy a Nemzeti Sport szalagcímben emlékezzen meg rólunk. Nagyon fontos, hogy a csapat és a stáb ne veszítse el a hitét, küzdjön mindenki az utolsó leheletéig és az meg fogja hozni a gyümölcsét.
… és néhány rövid kérdés:
Zsolt példaképe a magyar edzők között: Mocsai Lajos
a külföldi edzők között: Marit Breivik
Kitől tanultál eddig a legtöbbet a kézilabdáról? Mocsai Lajostól
Kedvenc időtöltéseid a kézilabdán kívül: zenehallgatás otthon és élőben, utazás (koncertekre, sporteseményekre), horgászat, főzés.
Köszönjük az interjút, eredményes munkát kívánunk!
